A szárnyas csendtörők – avagy hullámos papagáj a szobában

Van egy pillanat, amikor az ember belép egy lakásba, és nem az illatok, nem a bútorok, nem a fényszögek mondják meg, milyen is az a ház – hanem a hang. Az a halk, éles, csengettyűs hang, amely nem harang, nem óra, nem emberi szó. Hanem valami egészen más. Egy madár hangja. Egy apró, zöldes-sárgás, vagy éppen fehérkés-kékes, hetykén oldalra döntött fejű kis lény, aki nem kér engedélyt, hogy megszólaljon. Csak van. És beszél.

A hullámos papagáj.

Gyermekkoromban – mint sokunknak – volt egy ketrec a szobasarkunkban. Nem arany, de annál értékesebb. Egy madár lakott benne, kicsi volt, szemtelen, imádta a tükörkét, és azt hitte, hogy az a másik ott, a szemben, az a legjobb barátja. Talán igaza is volt. Vagy talán mi voltunk a szerencsések, hogy egy ilyen jószág mellénk szegődött. Mert a hullámos papagáj nem házikedvenc. Ő lakótárs. Családtag. Lelkiismeret.

És most, kedves olvasó, hadd meséljek róla neked mindent. Mindent, amit csak tudni lehet és kell erről a csodálatos lélekről, aki szárnyat visel, de gyakran mélyebben lakik a szívünkben, mint bárki más.

A fajról – s egy kicsit önmagunkról

A hullámos papagáj (Melopsittacus undulatus) Ausztrália gyermeke. A végtelen fények, a száraz szelek, az eukaliptuszok alatti zizegő csend szülötte. Vadon élő testvérei még ma is rajokban járják a bozótosokat, és úgy hullámoznak a levegőben, mint a szél. Innen a nevük is: hullámos. Mint a gondolat, amely épp felszáll. Mint a nevetés, amely még nem törte meg a csendet, de már ott lüktet benne.

Otthonainkban a hullámos papagáj már régóta társunk. Nemcsak azért, mert olcsó, vagy mert sokféle színváltozatban kapható – hanem mert egyszerűen ott van. És marad. És megváltoztat minket.

Kezdőknek – de szívből, nem csak fejből

1. Milyen madár való nekem?

Kétféle ember van: aki azt hiszi, madarat tartani egyszerű, és aki már próbálta.

A hullámos papagáj kezdők számára valóban ideális lehet – de ez nem jelenti azt, hogy könnyű. A könnyű madártartás ugyanis nem létezik. Csak odaadás, figyelem, és naponta újra tanult türelem.

Ha csendes, szemlélődő vagy, talán épp rád vár. Ha viszont egy dísztárgyat keresel a nappali szekrény tetejére, akkor jobb, ha maradsz a kerámiáknál.

2. Egyedül vagy párban?

Ez a kérdés több, mint gyakorlati. Ez morális. A hullámos papagáj társas lény. A természetben sem él egyedül, hát miért tenné egyedül nálunk?

Ha valóban szeretnéd őt, akkor legalább ketten legyenek. Két hím, ha nem akarsz tojásokat, vagy egy fiú és egy lány – de mindig párban. Képzeld el magad egy idegen bolygón, ahol mindenki hatalmas, furcsa nyelven beszél, és senki sem olyan, mint te. Ugye nem lenne könnyű?

3. A kalitkáról – vagy inkább a térről

A hullámos papagáj nem ketrecbe való. Hanem térbe. Mozgásba. Szabadságba.

Persze, kell neki egy kalitka – de az ne legyen börtön. Legyen benne annyi hely, hogy két madár szárnycsapás nélkül is elférjen. Hogy ugrálhasson, mászhasson, játszhasson.

És legyen neki kint is élete: napi több óra szabad repülés, egy madárbiztos szobában. Mert a madár nem dísz, hanem mozgás. Nem zene, hanem tánc.

A mindennapok – a szárnyasok nyelve

1. Etetés

A boltban kapható „hullámos papagáj magkeverék” – önmagában – éppolyan, mintha mi csak chipset ennénk egész életünkben. Igen, finom. De hosszú távon nem elég.

Adj nekik:

Magkeveréket (naponta frissen, mértékkel)

Lágyeleséget (tojásos keverék, főtt tojás)

Zöldséget (sárgarépa, saláta, uborka, brokkoli, tyúkhúr)

Gyümölcsöt (alma, körte – mértékkel, cukor miatt)

Ágat, amin rághatnak (gyümölcsfaág, fűz, mogyoró – vegyszermentes!)

Soha ne adj:

Avokádó, csoki, hagyma, sózott vagy fűszerezett étel – ezek mérgezők számukra!

2. Itatás

Friss víz. Mindennap. Egyszerűen, csendesen. A víz a madárnak is élet. Ne legyen benne eleség, ne legyen zavaros. Ne csak „ott legyen” – legyen tiszta.

3. Játék, figyelem, jelenlét
 

A hullámos papagáj játszik. És unatkozik. És néha dühös. Vagy bánatos. Pont, mint mi.

Legyen játéka, amit rágcsálhat. Hinta, kötelek, csengő, kartondarab, fűzfaág. De legfőképp: te legyél ott. Mert ő a társad. És ha nem vagy ott, bezárul benne valami. Mint egy dal, amit senki sem hall meg.

Haladóknak – a lélek finomságai

1. Kommunikáció

A hullámos papagáj beszél. Nem mindig emberi szavakkal, de beszél.

Ha a tolla laposan simul a testéhez, és csukva tartja a szemét: boldog, nyugodt.

Ha fújtat, csőrét csattogtatja: fél vagy ideges.

Ha hangosan, ismétlődő hangokat ad ki: figyelmet kér.

Ha egyik lábán áll, és pihen: megbízik benned.

Megtanulhat szavakat is. De ne az legyen a cél. Az legyen a cél, hogy megértsd őt akkor is, ha némán ül.

2. Tollváltás és egészség

Tavasszal és ősszel vedlik – ilyenkor kissé nyűgösebb, kevesebbet repülhet, több pihenésre van szüksége.

Ha viszont levertté válik, felborzolt tollakkal üldögél, nem eszik, vagy túl sokat vakarja magát – azonnal orvos! A madár nem panaszkodik. A madár elhallgat, és csak akkor kiált, amikor már késő. Figyelj.

3. Kapcsolat

A hullámos papagáj akkor lesz „igazi”, ha kapcsolódhat hozzád. Nem szóló mutatványos, hanem duett-partner.

Ülj mellé. Olvass fel. Hallgassatok zenét. Ne siess. Ne akard, hogy azonnal a kezedre jöjjön. A bizalom lassú növény. De ha kivirágzik, örök.

Befejezés helyett – szárnysuhogás a csendben

A hullámos papagáj nem dísz. Nem játék. Hanem ajándék. Egy másfajta létezés hírnöke, aki a válladra ül, és azt mondja: „nézd, lehet így is élni.”

Figyelve. Jelenléttel. Kíváncsisággal. Olykor egy kis szemtelenséggel.

És ha jól figyelsz, egyszer majd nem is te tanítod őt – hanem ő téged. Embernek lenni. Társas lénynek lenni. Élőnek lenni.

Mint egy hullám a szélben.